After spending months with researching the Grand Central Subdistrict and the area south of Penn Station, I’m back to Times Square. I went out recently a few times to look around in the Theater District, took photos and notes, and I was amazed how much the theaters which are supposed to be preserved and emphasized by all the planning mechanisms, are oppressed by the office buildings towering over them, except for, maybe the 42nd Street. In this case, the quare feet floor area commerce seems to be more difficoult to trace back than in the Grand Central area. Petterns are not as clear and future is more unpredictible.

This chess machine, on display at the MoMA’s design exhibition, is not a regular one. From a given situation, it tells you all the possible steps each character may take. In this way, it’s a few steps behind me: it tells about the possible futures of the board I play in. The chess board becomes the garden of forking paths, Borges’ famous take on the co-presence of futures, and the parallel presence of choices failing to exclude each other.

Ahogy kifelé kezdtünk lábalni a télből, elkezdtem iskolába járni. Híján annak az 1-3 ezer dollárnak, amibe egy tantárgy féléves költsége kerül, nem hivatalos keresésbe kezdtem, és sikerült megállapodnom egy-egy tanárral a CUNY Hunter College-ből és a Pratt Institute-ből. Egyúttal be is iratkoztam a Pratt könyvtárába, ami kincsesládának bizonyult: az a könyvtár, amit minden városban szeretnék a lakhelyemtől 10 percre tudni. Naponta 11-ig nyitvatartva, több emeletnyi könyv, katalógus és video várja, hogy felfedezzem.

A New Yorkot leromboló vagy romokban látó katasztrófafilmek mellett a valóságos veszélyes is képviseltetik magukat a Város jövőjéről szóló gondolkodásban. A városháza What if New York City… című pályázatában egy esetleges (és esedékes) pusztító szélvész utáni lakások tevrezésére kérte fel a világ építészeit.

Kedden a Cooper Union-ban Shigeru ban tartott előadást, telt ház előtt. Shigeru Ban pontosan itt, a Cooper Union építésziskolájában végzett, mielőtt karrierje meglódult. Az előadás nagy része az építész felelősségéről szólt: Ban az utóbbi tíz évben rengeteget dolgozik katasztrófa-sújtotta területeken (Ruandában, Indiában, Törökországban, Sri Lankán), ahol olcsó, könnyen előállítható hajlékokat tervez. Valószínűleg ezért időzítették így ezt az előadást. A szervező Architectural League a 2007-08-as szezonban “Reimagining Risk” (Building and Fear, Indefensible Space) címmel tartott előadás-sorozatot. Ha a katasztrófa nincs is jelen a New York-iak életében (csak a filmeken), ennek megvan a lehetősége. A városháza globális felmelegedést vizsgáló kutatócsoportja szerint a tengerszint emelkedése komolyan veszélyeztetheti Manhattant – a szigetet. Emellett a hurrikán lehetősége sincs kizárva: a magát felkészültnek tudni szerető városháza az elmúlt hónapban beindította a vészhelyzetekben történő kooordináció megkönnyítését szolgáló kommunikációs hálózatot, és építészeti pályázatot hirdetett egy modellezett hurrikán rombolása utáni tömeges szükséglakások tervezésére.

A kis posta más hatalmat képvisel, mint a körülötte elterülő táj. A szövetségi kezelésben lévő épületet szögesdrót védi a karácsonyi ajándékok elrablására törő támadások ellen.

Ezt a levelet a város(háza) összes dolgozója megkapta.