Sokáig terveztük, és végre sikerült intézményesen eljutnunk Harlembe. Anikó barátja, a jazz-zenész Jean-Philippe vitt minket körbe a legendás városnegyedben, érintve az afro-amerikai kultúra emblematikus pontjait. A vasárnapi misével kezdtük a kört, ezért fél 11-re Harlembe kellett érnünk – fél 10-kor el kellett indulnunk Brooklynból. De a mise minden várakozásunkat felülmúlta.
Nem voltam még soha a Hitgyülekezet és hasonló szekta-egyházak rendezvényein, csak videókat láttam róluk. De mintha az átélés spekulatíve átvett technikái az afrikai keresztény rítusokból erednének. Képzeljünk el egy templomot, ahol mindenki áll, énekel és táncol. A ritmus gyorsabb, mint egy williamsburgi techno-bulin, és időnként egy-egy embert elkap az extázis, a mozgásuk monotonná válik, és fehér köpenyes ápoló-templomsegédek kerolják át őket. Az eksztatikus roham lehetősége jelen van a mise egészén, és a résztvevők töbsége nem tudja visszatertani a könnyeit – a boldogság könnyeit. Mindez vasárnap délelőtt, a családi ebédet bevezetendő.

A környék ma már nem a jazz központja, mint a renaissance éveiben. A kis jazzklubok többsége bezárt, a 125-dik utca színházai pedig megfizethetetlenek az itt lakó feketék számára. A környék újra-szabályozása sokakat megrémiszt: a negyed “upzoningjától” félnek, és a (fehér) befektetőktől, akik luxusapartman-házaikkal lassanként kiűzik majd a kevéssé fizetőképes feketéket. Hogy támogassuk a helyi gazdaságot, és hogy csillapítsuk éhségünket, egy afrikai soulfood étteremben ebédelünk. Mégis, ha kulturális indíttatásokkal is bír, a dzsentrifikáció a zene eltűnését jelenti, hallom egy rádióműsorban. A zene többé nincs jelen az utcákon, a megfogyatkozott számú kis jazzklubba húzódott vissza.

Mint például ez. Vasárnap lévén, egy jam session-be csöppenünk bele, ahol Jean-Philippe rendszeresen megfordul hangszerével.
A negyed legmagasabb épülete Bill Clinton alapítványának irodaháza, akit sokan az első fekete elnöknek neveztek. Clinton sokat tett Harlemért, nem véletlenül hozta ide alapítványát, a környék felpezsdítését megcélozva, de ez a hatás ambivalens következményekkel jár. Harlem nem érzi magát elkötelezve: Hillary Clinton népszerűségét itt jócskán megelőzi Obamáé.

flushing.mp3

Flushing a – Kínán kívüli – világ egyik legnagyobb kínai negyede, de nem nevezi magát Chinatown-nak; ezért nem szerepelt a Storefront ‘Chinatowns’ kiállításán sem. Ami azt illeti, a kínai negyedek valószínűleg sohasem nevezik magukat Chinatown-nak: a kínai közösség saját külső, kulturális imázsának formálása nem kínai igény. Csak akkor válik azzá, ha a közösség tagjainak biztonságérzete csökken.
Párizs egyik Chinatown-jában, Belleville-ben a kínai közösség nem pazarolta az erejét öndefiníciós kísérletekre. A közösség tagjai tökéletesen elboldogultak anélkül, hogy igazán szóba kellett volna állniuk bárki nem-kínaival. Egészen addig, amíg a gyors meggazdagodás – látszata – el nem kezdte zavarni Belleville többi etnikai csoportját. Egy ponton, az 1990-es évek végén, veszélyessé vált kínaiként egyedül sétálni az éjjeli utcán: mindennapossá váltak a kínaiak elleni utcai támadások. Ekkor lépett akcióba a kínai közösség önvédelmi kultúrtudata: elkezdtek eseményeket szervezni, étterem-látogató körutakat, és más bemutatkozó rendezvényeket, hogy csatornázzák az irányukban mutatkozó “érdeklődést”, és párbeszédet kezdjenek más közösségekkel.

Karácsony másnapján Edina és Pityke elvittek Sheepshead Bay egyik orosz szaunájába. A medence körüli asztalokat, a szaunát és a gőzkamrát megtöltő  mintegy száz ember közül csak 3 gyerek beszélt angolul.

A legenda szerint a hotdog szülőhelye Coney Island. 1916-ban itt fedezte fel először a Nathan’s bódé tulajdonosa, hogy milyen jól passzol egymáshoz a virsli, a kifli és a mustár.

Minden télen újra rendezik soraikat a Sarki Medvék. Ők főként orosz New York-iak, akik télen sem hagyják abba a coney island-i strand látogatását. Január elsején csoportos fürdőzéssel köszöntik az újévet.

Karácsonykor kicsit Brooklyn is a Times Square-hez válik hasonlatossá: a sötét kis utcákat felderíti a neonfény és az egymással versengő kínai karácsonyfadísz-kompozíciók, amelyeket állítólag a repülőgépekről is látni.

New Yorkba szinte egyszerre érkezett meg a Hanuka, a karácsony, és a Kwanzaa. Néhány hét szünettel pedig Martin Luther King, majd a kínai új év ünneplése következik.