We shall overcome

we-shall-overcome_ed.mp3

Közvetlenül a városháza mögött dolgozom, így ha esetleg tüntetések kezdődnének a polgármester ellen, ennek minden részletét látnám. De nem történik ilyen. Az egyetlen csoportosulás a városháza előtt kísérteties. Esernyők százai csillognak a zuhogó esőben, és a tömeggel szemben egy ember áll a pódiumon és énekel. “We hall overcome some day”, ez egy vallásos dalból vált a fekete polgárjogi mozgalom egyik legismertebb énekévé. De a mikrofonba mondott szavakat elfújja a szél és elmossa az eső: nem derül ki számomra, hogy kik és miért gyülekeznek.

Harlem és a Columbia egyetem

city-planning-commission-meeting1_1126.mp3

“I am suspect of public process” – árulja el Peter Eisenman egy beszélgetésben (és ezt rögzíti a Post Urbanism & ReUrbanism kötet). “I do not think anything of value in architecture came about by people voting. I would not ever want some middle management bureaucrat running it either.”
Ez a kijelentés nem csak az “érték” fogalmának tisztázátlansága miatt problémás. Egy olyan városfejlesztési projekt megvalósítása , ami a helyben lakó közösségek igényeivel szembe megy, nem csak nem “fenntartható”, de olyan bonyodalmakat is életre hív a kivitelezés során, amelyek a tervezéskor még fel sem merültek.

Lower East Side

A nagy városi csatározások New York-ban legfőképpen a fejlesztők és az egyes közösségek szószólóiként viselkedő aktivista szervezetek között zaljanak. A jelek szerint ezen álláspontok között lavírozik munkahelyem, a new york-i várostervezés. Az aktivizmus a 60-as évek és Jane jacobs óta igen nagy sikereket mutaott fel, bár a “történelmi” negyedek megőrzése nem feltétlenül járt együtt az őket lakók helyben maradásával. Ebben az értelemben a korábbi manufaktúrák épületeinek megőrzése egyúttal meg is nyitotta a történelmi épülettípusokat a luxusbefektetések számára. Ugyanakkor New York korántsem az a steril laboratórium, amelynek a felhőkarcolói láttatják. És hogy ne váljon azzá a Bloomberg-adminisztráció alatt sem, ezért ma is számos szerveződés hallatja a hangját, vagy láttatja üzenetét.

Jane Jacobs-kiállítás

Úgy tűnik, hogy egyetlen más városnak sincs olyan két történelmi figurája, mint New York-nak Robert Moses és Jane Jacobs. Moses és Jacobs a várostervezésnek, illetve a működő város konceptualizálásának a legvégső pólusait képviselik, és ebben a minőségükban még ma is a várostervezési viták végső érveiként szerepelnek: “Mit tenne ebben a helyzetben Jane Jacobs?”. 2007-ben mindkét figurát ünnepelte a város: Jacobs-t halála után méltatta a Municipal Art Society, Mosest pedig – Somlyódy Nóra gondolatmenete szerint a bloomberg-i városátalakító stratégia legitimációjához nélkülözhetetlenül – rehabilitálta a Queens Museum.