Flushing a – Kínán kívüli – világ egyik legnagyobb kínai negyede, de nem nevezi magát Chinatown-nak; ezért nem szerepelt a Storefront ‘Chinatowns’ kiállításán sem. Ami azt illeti, a kínai negyedek valószínűleg sohasem nevezik magukat Chinatown-nak: a kínai közösség saját külső, kulturális imázsának formálása nem kínai igény. Csak akkor válik azzá, ha a közösség tagjainak biztonságérzete csökken.
Párizs egyik Chinatown-jában, Belleville-ben a kínai közösség nem pazarolta az erejét öndefiníciós kísérletekre. A közösség tagjai tökéletesen elboldogultak anélkül, hogy igazán szóba kellett volna állniuk bárki nem-kínaival. Egészen addig, amíg a gyors meggazdagodás – látszata – el nem kezdte zavarni Belleville többi etnikai csoportját. Egy ponton, az 1990-es évek végén, veszélyessé vált kínaiként egyedül sétálni az éjjeli utcán: mindennapossá váltak a kínaiak elleni utcai támadások. Ekkor lépett akcióba a kínai közösség önvédelmi kultúrtudata: elkezdtek eseményeket szervezni, étterem-látogató körutakat, és más bemutatkozó rendezvényeket, hogy csatornázzák az irányukban mutatkozó “érdeklődést”, és párbeszédet kezdjenek más közösségekkel.
