A múlt hétvégén végre sikerült eljutnom a híres-neves New Museum-ba. A SANAA japán építésziroda ezüstszínű épülete minden újság oldalain szóba került és a város legkarakteresebb új épületeként lett kikiáltva. Ezzel kontrasztban, az épületet felavató kiállítást inkább kritika érte, mint méltatás. A kiállítás egyik hibája, ami az épületé is, hogy nagyon szűk: a lifttel a különböző szintekre megérkezve a látogató azonnal a kiállítások közepébe csökken, és nem lehet őt – vagy tekintetét – a kiállított munkák között vezetni.
A tekintetet amúgy is valami más vezeti, a kiállítótereken kívülre: maga a város. A zsebkendőnyi területre tervezett épület vertikalitásának betetőzése a legfelső (alatti) emelet a priori funkció nélüli társalgója, ahol kénylemes fotelekben elnyúlva nyílik alkalmunk Downtown Manhattan egyedülálló panorámájában gyönyörködni, és közben semmi nem késztet minket arra, hogy fogyasszunk, vásároljunk, vagy sietősen továbbálljunk.
