Clinton Hill

Környékünk a legelegánsabb brownstone-házakkal ékeskedik. Nem vitás, egy évtized múlva megfiezethetetlen lesz itt lakni, itt, ahol ma még sokan nem mernének éjszaka gyalogosan közlekedni.

Posta

A kis posta más hatalmat képvisel, mint a körülötte elterülő táj. A szövetségi kezelésben lévő épületet szögesdrót védi a karácsonyi ajándékok elrablására törő támadások ellen.

A félreértések megelőzésére

Ezt a levelet a város(háza) összes dolgozója megkapta.

Martin Puryear a MoMÁban

A Guggenheim minden látogatót lefoglaló, irányító és ellenőrző tere után megkönnyebbülést okoznak a MoMA nagy, nyitott, egymásba érő terei. Az emeletek között felnyúló központi térben és a hatodik emeleten Martin Puryear szobrai. A fa tökéletes megmunkálása, használati tárgyakat imitáló, fogantyúkkal ellátott, összekapcsolódó elemei és a tiltott tapintásra felhívó plasztikusság. Melitta közli: “Ehhez a kiállításhoz sokkal jobban illene a ‘Spiritual America’ cím.” (Ez volt Richard Prince kiállításának címe a Guggenheimben.)

Guggenheim

Jókora késéssel, de eljutottam a Guggenheim Múzeumba. A Richard Prince kiállítás spirálján átszaladva estünk be a ‘Foto: Modernity in Central Europe’ című kiálításra. Az apró printek közül különösen megragadnak a szürrealistának bélyegzettek. Megértem, hogy miért van az, hogy minden cseh kulturális produkcióban a szürrealizmus nyomait vélem felfedezni: Svenkmajr és Gedeon, Sudek és Topol, meg a klausztrofóbia tájai.

Storefront megnyitó

storefront-opening_ed.mp3

Az installálást sikerült idejében befejezni, a kiállítás megnyílt. A közönség jelentős része a kiállítást támogató Chinatown Film Festival-hoz valamilyen módon kapcsolódó kínai, de itt vannak a szomszédos olaszok is. A nézelődők között meglepődve találok rá Grace kollégámra, aki maga is kínai: barátaival jött megnézni a képeket. Tetszik neki a kiállítás, mondja, de nem vagyok biztos benne, hogy őszinte. Annál inkább tetszik a kiállítás férjének, aki közli: “Ez egy nagyon érdekes keresztmetszete az internetnek.” Ez talált: a képek tényleg nem csak helyekről, hanem legalább ugyanennyire az internetes megosztásról szólnak.
Még jobban meglepődöm, amikor Christopherbe és barátnőjébe botlom, akikkel nyáron találkoztam Varsóban. Akkor címet cseréltünk, de én még nem jutottam el hozzá, hogy megkeressem őket. Egy jövőbeli kiállításról jöttek tárgyalni, de leragadtak a megnyitón. A télen Kairóba utaznak pár hónapra; jóleső nagyvilágiassággal navigálom őket a storefront-os Yasmeen-hoz, aki éveket élt Kairóban.

Mosoda

Minden vasárnap rituálészerűen mosni megyek. Veszek egy adagnyi mosóport, és feltöltöm a mosógépet üzemeltető mágneskártyámat. Keresek egy üresen álló, kisméretű gépet, betöltöm a ruhákat, és meleg üzemmódban indítom el. A mosás időtartama 25 perc, addig átmegyek a kétpercnyi sétára lévő kávézóba, az Outpost-ba, ahol megiszom egy eszpresszót, és olvasgatom a friss újságokat.

A poszter megfelelő helye

Az elmúlt hetekben végre bemutatták a már hónapok óta reklámozott katasztrófafilmet: ennek megfelelően már a világ végén, Brooklynban is megjelentek a plakátok az utcán. De mennyire hihető a világ végének képe abban a környezetben, amely maga sokkal inkább megjeleníti a világ végét?
És különben is: “Perhaps it is time for architects (and Hollywook, and the fashion industry, and the news media and…) to curb their pandering to the culture of distress that is at the heart of, among other things, so-called ‘deconstructivism’ to reconsider the infantile celebration of wounding, to stop uncritically indulging the soft pornographic fascination with the human or the architectural body rent and torn.”
Michael Sorkin: Starting from zero. Reconstructing downtown. Routledge, 2003, p. 19.

Loft party

A Storefront-os installáció után az egyik tag, Pernilla születésnapját ünnepeljük. Egy kiadós vacsora után lábadozunk egy williamsburg-i étteremben, mikor felbukkan Daniel, és türelmetlenül magával rángat minket egy loft buliba. Mikor belépünk, nyilvánvaló, hogy nem tartozunk oda: mindenki a megbeszéltek szerint fehérbe öltözött, kivéve minket és azokat, akik hozzánk hasonlóan véletlenül estek be a házba. Egy loftban vagyunk, a 10. emeleten, és a falak nagy részét óriási, osztott üvegablakok foglalják el, tökéletes panorámát nyújtva Manhattan éjszakai fényeire és a Brooklyn-Manhattan-hidakra. A szoba sarkát bárpult foglalja el, ahol minden ignyen kapható: bor, pezsgő és koktélok. Ez okozza a vesztünket.

Lakossági fórum

“Please come and be heard. We need your input. If you are unable to attend, please submit your comments in writing to the Community Board 2…” – így hívja aktív részvételre SoHo lakóit ez a plakát. Ó, ha egyszer Budapesten is ennyire érdekelne valakit a lakók véleménye!