Szeptember 11-et illetően sokan hívták fel a figyelmet arra, hogy miközben globális jelentőségű események zajlottak Lower-Manhattan-ben, ugyanezek az események nagyon is lokálisak voltak. Nem volt ugyanaz a tévében látni a robbanásokat, mint ott állni húsz utcával feljebb, vagy a folyó túloldalán, és érezni az égett anyagok szagát, és a hamut, ami beborította a ruhákat, az autókat és az épületeket.
Lokalitás kérdése igen paradox New Yorkban. Miközben a városi legendárium számos helyet, konkrét helyszínt gyújt magába, egyúttal a legabsztraktabb média- és pénzügyi műveletek (nem-)helyeként és elhíresült.
Mégis, a felhőkarcolók, akármennyire is a kortárs üzlet gyökértelenségét, karakter-nélküliségét reprezentálják, fizikai támpontokat adnak a tájékozódáshoz, és maguk jelzik a napszakok változását. Miközben a belsejükben időhöz és helyhez nem kötődő folyamatok zajlanak, külsejük ugyanabba a konkrét városi, fizikai valóságba van beleágyazva, mint a századfordulós téglaépületek masszív tömegei.
