Egy irodában találok rá erre a képre. Várakozom, így van időm elmélyedni a rajzban. Nyugtalanító érzés lesz úrrá rajtam, amikor elkezdem kisilabizálni a feliratokat. Miközben egy erősen nosztalgia-inspirálta Párizs-tabló lóg előttem a new york-i iroda falán, a boltok nevei mintha egy másik nézőpont felé szólnának. Restaurant du progres (Haladás étterem), Charcuterie moderne (Modern hentesüzlet)…ez a város “modernként” definiálja magát. A modernitás volna a mi antikvitásunk?
