A metróban várok, és olvasok. Mellettem keresztrejtvényt fejt egy spanyol nő, és a fogát piszkálja egy fekete férfi. Egy kínai nő érkezik, és szó nélkül nyújtja a füzetét felém. Tanácstalan képet vágok, erre a fekete férfihez közelít. Nyilvánvalóvá válik, hogy az irányt akarja megkérdezni, ‘Atlantic’, veszem ki a szavaiból, miközben fáradhatatlanul mutogat a füzetében vastagon kihúzott kínai írásjelekre. Atlantic, azt értjük, de hogy mi van odaírva, azt nem. Összenézünk a férfival és a nővel, és próbálunk többet megtudni az úticélról. A férfi tágra nyitott ajkakkal, bőven artikulálva kérdezi: “Wer-do-u-wan-to-go?” A nő továbblapoz, és mutatja felénk: ‘Prospect’. “A-ve-nue or Park?”, kérdezzük tőle. Nem érti, nem tud válaszolni. A férfi mutat neki egy irányt, a nő kétkedve nézi, én a vállamat vonogatom. A kínai nő végül elmegy. Perceken belül találni fog valakit, aki beszéli a nyelvét.
