Archive for november, 2007

A város és a jelek – ablakok

november 26, 2007

windows.jpg

Egy idegen nyelv jelei, amelyek dekorációvá válnak tudatlanságomban. Jelek, amelyek grafikus önmagukat jelentik, de az ablakok, építészeti elemek társaságában önkéntelenül alaprajzokká lényegülnek át.

Utcai árusok

november 26, 2007

vendors-in-the-street.jpg

broadway-handb-vendors2_ed.mp3

A kép legális, engedélyekkel rendelkező utcai árusokat ábrázol. A hang viszont engedély nélküli, mozgó árusokat mutat be. A táskák árulását könnyű leplezni: mintha egy szenegáli turistacsoport vetődött volna a Broadway és a Canal Street sarkára, üres bőröndökkel és női táskákkal a kézben. Amikor rendőrök tűnnek fel, nem zavartatják magukat, hiszen bárkinél lehet táska, igazoltatni pedig senkit sem fognak. Másért kell aggódniuk: a járdáról áruló társaikat hangok kiáltásokkal figyelmeztetik, mint azt a felvételen jól hallani. A kiáltás visszhangszerűen terjed tovább a SoHo utcáin a Houston Street felé. Utána folytatódik az árulás, mintha mi sem történt volna: handbag, handbag.

Mohamedvék

november 26, 2007

polar-bears.jpg

Williamsburg utcáit ellepték a mohamedvék. Erre már az újságok is felfigyeltek: Edina egyik interjút adja a másik után. A mohaállatok az új amerikai zöldérzékenység hordozóivá válnak. Vigyázat! Szélsőséges csapadék-ingadozás esetén elpusztulhatnak.

Az idő pénz

november 26, 2007

manhattan-five-minutes-ago.jpg

Hogy New York-ban az idő ténylegesen pénz, ezt legjobban az ingatlan-hirdetések árulják el. A legjobb érv amellett, hogy az ember kiizzadjon magából egy manhattan-i kis lakást, nem más, mint hogy így tudja “értelmesen eltölteni az idejét”, vagyis nem utazással. A legjobb érv amellett, hogy az ember Brooklyn észak-nyugati negyedeiben vegyen magának lakást, az nem az, hogy olcsó, hanem az, hogy csak öt percre van Manhattan.

Lengyel ebéd Greenpoint-ban

november 26, 2007

polish-restaurant.jpg

Vasárnap délután Greenpoint-ban ebédelünk. Lengyel éttermet keresünk, de ha akarnánk, se találnánk mást. Az étteremben csak mi vagyunk nem lengyelek, rajtunk kívül mindenki lengyelül rendel, olvas és búcsúzik el. Amikor a mosdó iránt érdeklődöm, az alkalmazottak nem értik az angolomat. De amerikai társam angolját sem. A vendégek hullámokban érkeznek: először a magányos templombajárók jönnek, utánuk a fiatalok, majd a magányos templomba-nem-járók. A lengyeleknek mindenhol sikerül létrehozniuk az a kritikus tömeget, amellyel egy közösség képes fenntartani magát és kiosztani tagjainak elegendő funkciót ahhoz, hogy ne kelljen más közösségek tagjaival túl gyakran érintkeznie.

Thanksgiving shopping

november 26, 2007

williamsburg-christmas.jpg

Évekkel ezelőtt eljutott hozzám egy kampány híre. 2001 vagy 2002 novemberében én is megtartottam a “Vásárlásmentes napot”. Mint megtudtam, az év ezen napján ugranak a csúcsra a fogyasztási mutatók, vásárolnak legtöbbet az emberek. Én ezt nem értettem teljesen, miért pont egy hónappal karácsony előtt jut eszébe az embereknek, hogy bevásárolni induljanak, de nem akadékoskodtam.
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Lokalitások

november 26, 2007

manhattan-view-from-wburg.jpg

Szeptember 11-et illetően sokan hívták fel a figyelmet arra, hogy miközben globális jelentőségű események zajlottak Lower-Manhattan-ben, ugyanezek az események nagyon is lokálisak voltak. Nem volt ugyanaz a tévében látni a robbanásokat, mint ott állni húsz utcával feljebb, vagy a folyó túloldalán, és érezni az égett anyagok szagát, és a hamut, ami beborította a ruhákat, az autókat és az épületeket.
Lokalitás kérdése igen paradox New Yorkban. Miközben a városi legendárium számos helyet, konkrét helyszínt gyújt magába, egyúttal a legabsztraktabb média- és pénzügyi műveletek (nem-)helyeként és elhíresült.
Mégis, a felhőkarcolók, akármennyire is a kortárs üzlet gyökértelenségét, karakter-nélküliségét reprezentálják, fizikai támpontokat adnak a tájékozódáshoz, és maguk jelzik a napszakok változását. Miközben a belsejükben időhöz és helyhez nem kötődő folyamatok zajlanak, külsejük ugyanabba a konkrét városi, fizikai valóságba van beleágyazva, mint a századfordulós téglaépületek masszív tömegei.

Thanksgiving

november 26, 2007

happy-genocide.jpg

A Hálaadás idejére elnémult a város, bezártak az üzletek és mindenki visszavonult békésen megenni az előkészített pulykát. De mit is ünnepelünk ilyenkor? A legenda szerint az első (?) telepes-csoportok, mikor megérkeztek az új kontinensre, némileg alulbecsülték a téli erejét, és túlbecsülték a magukét. Az első télen észrevétlenül éhenhaltak volna, ha a hegyekből nem jönnek le az indiánok segíteni nekik élelemmel, és a tudásukkal, hogy mikétn kell életbenmaradni ezen a zord vidéken. A telepesek nagyot ünnepeltek az indiánokkal, és túlélték a telet. Az elkövetkező évszázadokban pedig módszeresen kiirtották az indiánokat. Erre emlékeztet ez a felirat egy williamsburg-i vécében.

The Gotham Times

november 26, 2007

gotham-times.jpg

A Planung szerkesztése során feltűnt, hogy Amerika tele van a jövőről gondolkodó emberekkel és szervezetekkel, de ez a kapcsolat a jövővel némileg más, mint Nyugat-Európa kapcsolata. Az amerikai jövő-kép leginkább technológiai utópia, mint az például a New Yorker 2012-konferenciáján is szembeötlő volt, vagy disztópia-töredékek, mint azt a New York-katasztrófafilmek sugallják. Ugyanakkor a nyugat-európai jövő-diskurzusok sokkal inkább a – társadalmi és ökológiai -fenntarthatóság diskurzusai. Kelet-Európában pedig, mint az például a velencei biennálé idei pavilonjaiban is láttuk, nincsen szó a jövőről, csak a múltról.
New York mindennapjaiban nincs jelen a jövő úgy, mint azt az üveghegyeken túl elvárnánk. A nyilvánosságot sokkal jobban leköti a közelmúlt, a jövő pedig leginkább a 2008-as elnökválasztás kimenetelét jelenti. Éppen ezért örültem meg annyira a Gotham TImes megjelenésének, amely a disztópia-elemeket a jövőbe vetített társadalmi konfliktusok elmezésére használja, és elhozza nekünk “a holnap híreit”.

Harlem és a Columbia egyetem

november 26, 2007

harlem-protest.jpg

city-planning-commission-meeting1_1126.mp3

“I am suspect of public process” – árulja el Peter Eisenman egy beszélgetésben (és ezt rögzíti a Post Urbanism & ReUrbanism kötet). “I do not think anything of value in architecture came about by people voting. I would not ever want some middle management bureaucrat running it either.”
Ez a kijelentés nem csak az “érték” fogalmának tisztázátlansága miatt problémás. Egy olyan városfejlesztési projekt megvalósítása , ami a helyben lakó közösségek igényeivel szembe megy, nem csak nem “fenntartható”, de olyan bonyodalmakat is életre hív a kivitelezés során, amelyek a tervezéskor még fel sem merültek.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »